Árész a felejthetetlen hadisten, Kevin a barát, a férj, az apa. Ahogy leírom e szavakat távozása egyre nagyobb űrt hagy maga után. Árész bár Xenával ellentétes oldalon állt, nem rójuk fel neki, hiszen ő volt a csábítás maga, elég ha a Keserű szvit tangójára gondolunk.

Hihetetlen hogy elment, mikor először olvastam nem hittem el, és azt hiszem, még most is reménykedem benne, hogy kacsa az egész.

Olyan, de olyan jó Árész volt…

Mindig különösnek tartottam, hogy Elvis imitátorként kezdte a színi pályát. De mit csinált előtte? Új-zélandi rögbijátékos volt, és arról álmodott, hogy bekerül a nemzeti válogatottba, ám 24 évesen lesérült, háromszor is agyrázkódása volt a szezon alatt, így az egészsége érdekében abbahagyta. És akkor jött az Elvis dolog, és az új élet a színpad lett. A világot jelentő deszkák nem voltak ismeretlenek számára, hiszen korábban játszott néhány rockzenekarban, még lemezt is adtak ki Say yes to Apes néven.

A szívemhez mégis mint Árész került közel. A tagadhatatlanul vonzó istenség rengeteg feszült és vicces pillanatot szerzett nekem. Árész a kemény, aki mégis számos emberi vonást rejt bőrruhája alatt. Kevin szerette Árészt alakítani: ”gúgyolódó, pökhendi, rátarti, de mindenre érzékeny, ami Xenával történik”.