Stephen Sommers két esztendő pihenés után ismét munkában. Sokan ennek a ténynek nem annyira örülnek. Hogy miért? A jó öreg Sommers ugyanis szereti kicsit átírni a történelmet, vagy legalábbis a legendákat. A trilógiává duzzadt Múmia óta tudjuk: ha kicsit unalmas a történet, akkor a „kozmetikázzunk rajta” elv alapján feldobható bármilyen uncsi is az eredeti. Kell hozzá néhány bárgyú szereplő, néhány viccesnek vélt helyzet és egy romantikusnak nem nevezhető csókjelenet.

A recept most is adott, ám az író-rendező az alapsztorit, azaz Drakula grófot egymagában unalmasnak találta, ezért kiegészítette: hozzácsapta Frankenstein doktor személyét, és ha már lúd, legyen kövér alapon Mr. Hyde is a vászonra került. Rossz belegondolni, ha ez a tendencia folytatódik, akkor legközelebb egy Napóleonról készült filmbe, némi középkori keresztes háborút is vegyíthet az arra érdemes, hogy ne legyen olyan unalmas a mozi…
A cselekmény középpontjában egy magányos hős áll, név szerint Van Helsing (Hugh Jackman), akiről annyit érdemes tudni, múltját nem ismeri, jelene pedig véres. Napjai szörnyek és a gonosz kreatúráinak elpusztításáról szól. Ezért is kapja legújabb küldetését, Drakula gróf (Richard Roxburgh) elpusztítását.

A harcban segítségére lesz Anna Valerious (Kate Beckinsale) hercegnő, aki valóságos vendettát fogadott a gonosz ellen. Évszázados családi átok a tét, ha nem öli meg Drakulát, a családja örökre a purgatóriumban ragad. És a gatyát érdemes mielőbb felkötni, ugyanis a gróf nem lustálkodik éjjel, mindent elkövet, hogy utódaival töltse meg a földet.

Sommers gondolata a vámpír bébikről nonszensz. Vámpírok, akik természetesen úton szaporodnak? Már a halottaknak is van nemi életük? Na ne! Vicces lenne elképzelni, ahogy több száz kicsi vérszívó anyu és apu nyakán lógva követeli karácsonyra a kisvonatot, vagy ahogy a serdülőkor problémáival bajlódó porontyok dackorszakukat élik…

Azonban azt az alaptézist mindenképpen érdemes figyelembe venni, a vámpírok, azaz az élőholtak nem fejlődnek, nem változnak. Ebből akár arra is következtethetünk, hogy Drakula gróf azért akar bevállalni ennyi utódot, mert titokban „szocpol” támogatásra gyúr?

Egyik ellenfele, Van Helsing tökéletes szörnyvadász. Szerzetesek és egyéb szent emberek képezték ki Isztambultól Tibetig, és olyan fegyverarzenálja van, amilyet még nem látott a világ. Tipikus magányos hős, aki úgy ugrál a fák indáin, mint Spiderman, és olyan speciális tulajdonsággal van megáldva, ha háromszor nekikenik a falnak öt percen belül, akkor sem ered el az orra vére.

A másik, a tök véletlenül minden férfi álma típusú külsővel megáldott Anna hercegnő. Ismertetőjele, hogy erősen feminim hajlamokkal van megáldva, öltözéke pedig minden pillanatban képes kiemelni testének összes adottságát. Nem nehéz kitalálni, hogy a két egyéniség a film alatt egymásra talál, azonban az első és sajnos egyetlen csókig jó száz percet kell várnunk.

Itassuk hamar fel könnyeink és inkább koncentráljunk a speciális effektusokra, mert abban bizony tökéleteset alkotott a Scott Squires és Ben Snow páros. Kár, hogy sem a színészi játékok, sem a történet nem nőtt fel hozzájuk. Mert így maradt nekünk egy erősen közepes alkotás, s ahogy Stephen Sommerst ismerem, minimum egy ötrészes ciklust fog kerekíteni belőle…

Van Helsing
Színes, szinkronizált amerikai film

Írta: Stephen Sommers
Operatőr: Allen Daviau
Fényképezte: Allen Daviau, A.S.C.
ILM vizuális effektusok: Scott Squires, Ben Snow
Jelmeztervező: Gabriella Pescucci
Zene: Alan Silvestri
Producerek: Stephen Sommers és Bob Ducsay
Executive producer: Sam Mercer
Rendezte: Stephen Sommers
Szereplők: Hugh Jackman, Kate Beckinsale, Richard Roxburgh, David Wenham, Will Kemp